“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?” (ismeretlen)

2012. február 23., csütörtök

Kényszer szobafogság

Már több mind egy hete, szobafogságra itéltettünk, kifogott rajtunk a tél, és ránkdobot egy adag tüdőgyulladás, most már nagyon belefáradtunk, az ablakbon nézni a tél legjobb pillanatait, legyen már vége, ki akarunk menni. Na de ennek ellenére hősiesen álljuk a sarat, egymást támogatva haladunk lassan kifele ebből a csunya állapotból.


 együttérző ölelés





4 megjegyzés:

  1. Ó, ez a bejegyzés nem tetszik :( Jó látni a lányokat, de sajnos a betegség is ott rejtőzik a tekintetükben...Gyógyuljatok meg, Babócák!

    VálaszTörlés
  2. minden eronkkel azon vgyunk Huni baba, mar nekunk is sok lett.:(

    VálaszTörlés
  3. Eszter szeme, magáért beszél! De mosolyog...aranyosak együtt! Most visszanéztem,mert le vagyok maradva, és látom, milyen klassz bulitok is volt, míg nem "találkoztunk"!:))

    VálaszTörlés
  4. igen sajno nagyon rossz allapotban volt ez meg a kezdet volt, es ennel rosszabbb lett, de mara mar jol erzi magat. A bulink is tenyleg jol sikerult.

    VálaszTörlés