Már több mind egy hete, szobafogságra itéltettünk, kifogott rajtunk a tél, és ránkdobot egy adag tüdőgyulladás, most már nagyon belefáradtunk, az ablakbon nézni a tél legjobb pillanatait, legyen már vége, ki akarunk menni. Na de ennek ellenére hősiesen álljuk a sarat, egymást támogatva haladunk lassan kifele ebből a csunya állapotból.
együttérző ölelés
Ó, ez a bejegyzés nem tetszik :( Jó látni a lányokat, de sajnos a betegség is ott rejtőzik a tekintetükben...Gyógyuljatok meg, Babócák!
VálaszTörlésminden eronkkel azon vgyunk Huni baba, mar nekunk is sok lett.:(
VálaszTörlésEszter szeme, magáért beszél! De mosolyog...aranyosak együtt! Most visszanéztem,mert le vagyok maradva, és látom, milyen klassz bulitok is volt, míg nem "találkoztunk"!:))
VálaszTörlésigen sajno nagyon rossz allapotban volt ez meg a kezdet volt, es ennel rosszabbb lett, de mara mar jol erzi magat. A bulink is tenyleg jol sikerult.
VálaszTörlés