Év végi nagy kaland

Hosszú hónapokig  kérleltem szüleimet mire végre a héten beteljesült a kivánságom, képzeljétek ültem én már autóban, repülőn, autóbuszon de még motorcsónakon is,  bicigliztem, meg motoroztam is számtalanszor, de vonaton még sohasem volt alkalmam utazni, mindeddig a pillanatig. Hála ( ezt csak ugy halkan mondom hogy anyáék meg ne halják), hogy jelenleg nincs autónk, egyik reggel nagy kapkodásra ébredünk, anya sürög forog, tesz vesz , reggeli tálalva, tüstén az agyból az asztal melé emel minket, apát is gyorsan ébreszti, siessetek mert elkésünk, igy ment ez a reggeli orákban végig, mignem kiderült, hogy a vonat az nem vár, tehát komolyra kellet vennünk a dolgot, és egy kettő öltözködni és már idulhattunk is. Hát mit is mondjak, egy igazi kaland volt, rokon és városlátogatással egybekötve anyirra kimerültünk hogy hazafele már anya sem kellet hogy álomba ringatódjunk. Egy igazi évzáró kaland.

 Elindultunk, sikataka sikataka hú hú

Belvedere

Mikor már azt hittük vége a nyárnak, lejártak a nagy kiruccanások, már csak az ovodakezdés maradt hátra, anya ujra indulást parancsolt, igy hát apának nem sok választása maradva bepakolta a kis családot és már indultunk is. Ismerős tájak, falvak mellet elhaladva meg is érkeztünk a már sokszor látott Brasoba. Egy újabb séta, a már ismerős helyeken, gondoltuk , mire anya egyszer  csak  a magasba mutatott, oda fogunk felmenni, és nem is akarhogyan. Húha, hülledeztünk és égtünk a kiváncsiságtól, hogy hogyan is jutunk mi oda fel. Hát most jól filgyeljetek

Neki vágtunk, remélem anyának van valami ötlete, 

mert hát gyalog, na mi abból nem kérünk 

 oda fogunk felrepülni, látjátok apa feje fölött azt a tornyot?

a kilátás az magáért beszél

vidáman, visszafele a felvonohoz

U.i. természetesen a kamera otthon maradt, ezért csak telefon készitette képekkel szolgálhatunk  

A szomszéd kertje mindig zöldebb...

 ... a játszótere mindig érdekesebb, szinesebb. Nemrégiben, hogy valami vátltozatosság legyen a mindenapjainkban, Brassóba látogattunk egy könnyed kis sétára, lehetőséget adva a gyerekeknek az ottani park felfedezésére, a játszótér meghóditására, es hát mi tagadás a szomszédoké tényleg zöldebb, vidámabb ötletesebb. Ezt nem csak nekünk felnőtteknek tünt fel hanem a gyerekek is észleték a különbséget, hamar át is futották, megmászták minden zegét zúgát.

Egy kis séta is belefért a programba

ennyi galambort egyszerre én még sosem láttam

na jó ennyi elég is lessz

a fagyi imádó

gyi paci, paripa...

Utána irány vissza a játszótér

  

a levegőben, féllábon 

 anya, anya !!!