“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?” (ismeretlen)

2011. március 4., péntek

a mi apucink

Van valaki akit még nem mutattunk be nektek, egy igen fontos, egyik legfontosabb személy az életünkbe, ő az kit mindig hazavárunk, mikor megzörren a kulcs az ajtóban, anyástól röpülünk felejé, hogy átöleljük. Reggelente vele sétálunk az oviba, nagyokat mokázunk közben. Érdekes, hogy soha nem fáradt peddig mindig utánam ér haza és állitólag a munkában nics déli alvás és képzéljétek még ezután kezdődik az igazi mulatság,
 - apa tegyél nekem zenét, az iglicét akarom, na de táncolni nem lehet egyedül, igaz nem az erőssége de mégis szédülésig pörög velünk, és ha neki még ez sem elég akkor puzzlet rakhat velem (egyik kedvenc játékom) van egy ami ellen mindig tiltakozik azt mondja kicsi vagyok hozzá, valami olyat ir rajta, hogy 1000 pieces, és ez után végignézheti amig felvonulok a pörgős ruháimba, ilyeneket mond nekem hogy kicsi tündérkém, meg angyalka, nem akarja megérteni, hogy én (legújjabban) aranyhaj vagyok, de a legjobb mégis csak ezután következik miután erős karjaival szerre kiemel a fürdőkádból és nagy nehezen pizsamába bújunk elkezdődhet a hancur,a legjobb mikor a takaró alól kell valahogy kiktekeredni, - segitség beszorultam, estére valahogy mindig bepörgünk, huncutkodunk, vihancolunk, bohockodunk, látjátok vele teljes nekünk a világ, ő a mi apucink akit nagyon nagyon szetetünk.

Aki megvéd mindentől: te vagy!
Páratlan apa vagy, ne tagadd!
Amikor leszidsz, tudom, szeretsz.
Számtalanszor mondod nekem ezt.
Elfelejteni téged sose lehet,
Rád emlékezni csak jó lehet.
Egyszer sem hagytál minket cserben,
Te benned a tökéletes apára leltem.
Lehet, hogy néha veszekszünk ketten.
Ezt már megbántam, többé nem teszem.
Köszönöm, hogy vagy nekem!










Az apák teremtése

Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.

- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveggolyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.

A jó Isten elmosolyodott.

- Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?

A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.

- Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem tudják kivenni a pici tenyerekből.

A jó Isten ismét elmosolyodott.

- Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik.Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.

A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez kapott, és döbbenten így szólt:

- Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy? de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök két comb között a földre huppan.

A jó Isten újra csak mosolygott.

- Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.

A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent az angyal, és szinte ráförmedt:
- Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír?

Vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy eltaposnának legalább három vendéget?

A jó Isten ismét csak mosolygott.

- Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriszthat vele egy felbukkanó egeret.

A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:

- Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira szeretheti a csemetét, mint egy anya!

Az angyal szó nélkül bólintott.

3 megjegyzés:

  1. Huncut ez az anya! ...es meg nem is emlitette!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon buszke vagyok a kicsi tunderekre,edesanyara es edesapara.

    VálaszTörlés
  3. A világ így gömbölyűűűűű!!!:))

    VálaszTörlés