Év végi nagy kaland

Hosszú hónapokig  kérleltem szüleimet mire végre a héten beteljesült a kivánságom, képzeljétek ültem én már autóban, repülőn, autóbuszon de még motorcsónakon is,  bicigliztem, meg motoroztam is számtalanszor, de vonaton még sohasem volt alkalmam utazni, mindeddig a pillanatig. Hála ( ezt csak ugy halkan mondom hogy anyáék meg ne halják), hogy jelenleg nincs autónk, egyik reggel nagy kapkodásra ébredünk, anya sürög forog, tesz vesz , reggeli tálalva, tüstén az agyból az asztal melé emel minket, apát is gyorsan ébreszti, siessetek mert elkésünk, igy ment ez a reggeli orákban végig, mignem kiderült, hogy a vonat az nem vár, tehát komolyra kellet vennünk a dolgot, és egy kettő öltözködni és már idulhattunk is. Hát mit is mondjak, egy igazi kaland volt, rokon és városlátogatással egybekötve anyirra kimerültünk hogy hazafele már anya sem kellet hogy álomba ringatódjunk. Egy igazi évzáró kaland.

 Elindultunk, sikataka sikataka hú hú