A napok óta elkezdődött visszaszámlálás végére érkeztünk, eljött a nagy pillanat és megérkezett a mikulás. Kipp kopp kipp kopp, és már lépett is közénk, hol vagytok gyerekek, a tárt karú fogadtatatás elmaradt, helyette hangos visittás, nem akarom a mikulást. Eszterke gyorsan a ház legtávolabbi sarkába húzta meg magát és onnan zokogott, nem akarom a mikulást, Emma is könnyes szemekkel fogadta, de ő mégis úgy döntött inkább átveszi a jól megérdemelt csomagjait. Szegény mikulás félsikerrel gyorsan lépett tovább, szaladt a következő gyerekhez, remélhetőleg nagyobb sikert aratva.
nahát, nagy siettében még az ágyunkra is volt ideje ajandékot
akasztani, ez már tetszik nekünk
Én sem repestem a boldogságtól a Mikulás bácsi láttán, könnyeimet visszatartottam ugyan, de csak hosszú percek után merészkedtem a közelébe, a tisztes távolság megtartásával. Ne bánkódjatok babócák, majd jövőre jobb lesz. :))
VálaszTörlés