Adventi csicsergők

Az adventi várakozás, készülődés egy igen kedves meglepetést is tartorgatott számunkra, látogatóink érkeztek, Eszterke óvódás társai látogattak el hozzánk, és zengték be szerény kis otthonunkat, szebnél szebb adventi énekekkel és versikékkel. Ha rövid időre is de újra gyerek zsivaj töltötte be a házat, csillogó szempárok, és harsány nevetések melengették lelkünket, mindenkinek kivánunk hasonló örömteli várakozást.

Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,

adventi hajnal zápora,

ezüst mezők, ezüst világ...

Szobánkban csend és béke van,

karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,

ti visszatérő szent csodák,

ó, szép adventi hajnalok!

Lelkemben halkan zengenek

rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,

Istent dicsérő angyalok,

bús tájon, íme, zeng a szó:

az éjszakának vége már,

megtartó Krisztus erre jár...

 

Bús tájon íme zeng a szó:

Istennel élni volna jó

az ég alatt, a föld felett,

s üdén, miként a kisfiam,

Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett

pusztítva jár a gyűlölet...

Adventi hajnal zápora

e csendes téli reggelen

nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,

új boldog élet mámora

ó, hullj reám, ó, hullj reám!

Hozzátok el a nagy csodát

ezüst mezők, ezüst világ!

Sándor Ernő

(Hozsannázó napok, III/661)