“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?” (ismeretlen)

2011. szeptember 9., péntek

Belvedere

Mikor már azt hittük vége a nyárnak, lejártak a nagy kiruccanások, már csak az ovodakezdés maradt hátra, anya ujra indulást parancsolt, igy hát apának nem sok választása maradva bepakolta a kis családot és már indultunk is. Ismerős tájak, falvak mellet elhaladva meg is érkeztünk a már sokszor látott Brasoba. Egy újabb séta, a már ismerős helyeken, gondoltuk , mire anya egyszer  csak  a magasba mutatott, oda fogunk felmenni, és nem is akarhogyan. Húha, hülledeztünk és égtünk a kiváncsiságtól, hogy hogyan is jutunk mi oda fel. Hát most jól filgyeljetek

Neki vágtunk, remélem anyának van valami ötlete, 
mert hát gyalog, na mi abból nem kérünk 


 oda fogunk felrepülni, látjátok apa feje fölött azt a tornyot?



a kilátás az magáért beszél







vidáman, visszafele a felvonohoz





U.i. természetesen a kamera otthon maradt, ezért csak telefon készitette képekkel szolgálhatunk  

2 megjegyzés:

  1. Hű!! Irigyellek!! Én is vittem a gyerekeimet hasonló helyekre, de sasát félelmem annyira megkeserítette a napot, hogy szerintem, a kellő hatás elmaradt!! Részemről biztos!:))
    Rajtatok látszik, hogy mindenki élvezte!!:))

    VálaszTörlés
  2. Jajj nagyon elveztuk mindanyian, ide meg biztos visszalatogatunk. Szerencsesek vagyunk a kozelunkben nagyon sok a latnivalo.

    VálaszTörlés