“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?” (ismeretlen)

2012. november 29., csütörtök

Várakozás

Eltelt a nyár az ősz lejártak a szulinapi bulik, és hamarosan itt egy ujjab ünnep, türelmetlenül topognak a gyerkőcök, számolják a napokat, leveleznek  az ablakban, itt egy ujabb várakozással teli időszak. Karácsonyra várni némi készülődést is igényel, szépen lassan csendesen mi is nekiálltunk elokészülni a karacsony estére. A tegnap délután többé kevésbé a gyerkőcök segitségével elkészültek az adventi koszoruk. Meglepiként nagyieknak is készitettünk.


Szabadi Lívia

A várakozás ideje

Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!


 szorgos kezecskék
 .




 lassan alakul
 együtt könnyebb
 ilyenek lettek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése