“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?” (ismeretlen)

2011. június 11., szombat

csaladi nap - kicsit megkésve

Június van, itt a nyár, már mindenki türelmetlenül várta a meleg napocska szelid simogatását, csak anya kesereg valamiért, valyon mi történhetett???? Bár imádja a nyarat valahogy neki ez mégis nehezen indul, tudnillik ahogy a fák megkezdik viráguk nyilását úgy anya megkezdi könnyei ontásást, már megint ez a csúnya allergia, csak júniúsnak lenne vége. Alergia ide vagy oda azért mégis csak kimozdit minket a természetbe a fák közelébe. Igy történt hogy elvitt minket a múlt héten megrendezett családi napra a református parókia udvarára. Hát mit is mondjak volt ott nagy zsibongás, apraja nagyja mind ott voltak, apát fotosnak megfogadta, ő maga peddig falat festett hogy barátságosabb környezetben tudjunk ezután játszani a délutáni foglalkozásokon, és hát ahol homok, festék, hinta, ugráló meg számtalan egyébb játékszer van ott mi sem unatkozunk.

 a gyerekek munka közben

 Eszterke is festeget

 egy kis mozgás

 kötélcsúszka, húú de jóóóó, még akarom

 a szülők is festegetnek

 ezt kipróbálom

 valahol arrafele szunyadozott a kutya

 meseolvasás, halgatás

 ennyi élmény után nem árt a hasunkra is gondolni

 még egy hinta

 anya nekem is tegyél
jó étvágyat

1 megjegyzés:

  1. Hunibabánál is olvastam erről a napról. Fantasztikus lehet, egy ilyen közösség tagjának lenni!! És, hogy rendszeres programot nyújt, az hab a tortán! Ehhez viszont sok minden kell...és főleg ilyen szülők!!! A képeken pedig látszik, hogy a gyerekek mennyire értékelik a felnőttek igyekezetét!!!:)))

    VálaszTörlés