Végre eljött a nagy nap, az izgatottan ágybabútatott gyerekek, korán reggel 6 órakkor nyafogás mentesen szinte fitten pantantak ki az ágyikójukból, Emma folyvást ismételgette tegerre tegerre medünk, és ennek közepette indultunk a nagy útra. Körülbelül az állomási hídhoz érhettünk el mikor elhangzott az első bűvös kérdés, ott vagyunk már? és ez kb 10-15 percenként ismételve végig a 400 valahány km-en, közben, sok van még?, még mennyit megyünk?, a változatosság kedvéért. Az apát biztató szavak ( menj gyorsabban, hogy előbb odaérjünk) kb 6 óra múlva meghozták hatásukat és végre megérkeztünk. Hurrá itt a tenger, - Emma te mit csinálsz a tengeren? - usok
Már akkor délután gyorsan le is mentünk a partra és meg is mártottuk magunkat a tenger habjaiban, fürdőztunk a meleg nap sugaraiban.
Eszter cica baba
hullámokra várva
didergő királylányok
egy kis labpiszka es mehetünk befele
folytatjuk...
Tengerparti nyaralásunk elmaradhatatlan része a reggeli séta a parton, karunkon kis vödröcskénkkel, elindultunk reggeli kagyló gyújtő akciónkra. Igaz a napfelkeltét lekéstünk de még reggeli előtt voltunk ( tudnillik mi nem a koránkelésről vagyunk hiresek:) ) 
